- Év végére igazán lendületbe jött a DVTK, 5 mérkőzésen 11 pontot szerzett a csapat, nem bánod, hogy véget ért?
- Egyáltalán nem, mert június óta néhány rövid megszakítással rengeteget dolgoztunk, mindenki elfáradt. Ahogy év közben kell a munka, ugyanúgy szükség van a pihenésre is, most az elemek feltöltésének, és az agy kiszellőztetésének jött el az ideje. Az előttünk álló néhány nap a sérülteknek is jót tesz, a felkészülés kezdetére rendbe jöhetnek, és csatlakozhatnak a társakhoz.

- Hogyan emlékszel vissza az első 18 fordulóra?
- Nehezen indult számunkra a bajnokság, mert sok játékos menet közben érkezett, és ezzel együtt kellett megtalálni a saját játékunkat. Amikor az előző szezon végén átvettem a csapatot, akkor az idő szorítása és az eredménykényszer miatt egyértelmű volt, hogy mélyreható változásokat nem lehet végrehajtani, hanem a meglévő keretre, és az előző edzővel elvégzett munkára építve kell megfordítani a folyamatokat, és kivívni a bennmaradást, ami az utolsó mérkőzésen sikerült is.
Az új bajnokságban az idő számított a legnagyobb ellenfélnek, mert idő kellett az új játékosok beépítéséhez, de idő kellett egy új játékstílus megtanulásához is. Mi a kettőt egyszerre szerettük volna, és ez tovább lassította a folyamatot. Más szinten, de ugyanezt tapasztaltam korábbi csapataimnál Spanyolországban is, hiszen akkor is és most is sok olyan dolgot kértem, amit korábban más soha, és ezt fel kellett dolgozni a labdarúgóknak. Például meg kellett érteni, hogy egy adott szituációban miért a pálya bizonyos pontján kell helyezkedni, és amikor ez megtörtént, akkor tudtam, hogy nyert ügyünk van, a többi csak idő kérdése.
Az ősz elején negatív spirálba kerültünk, de októbertől már látni lehetett a mérkőzéseken az első pozitív jeleket, még akkor is, ha ezek eleinte nem társultak eredményességgel. Felcsúton és az Újpest ellen is kézben tartottuk a mérkőzést, de előbb két pontrúgást követően, utóbb pedig saját hibánkból kapott gólokkal szenvedtünk vereséget.
A fejlődés eredményeként az év utolsó öt bajnokiján már eredménnyel is párosult a jó játék, öt mérkőzésen veretlenek maradtunk, és 11 pontot szereztünk.
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

DVTK (@dvtkinstagram) által megosztott bejegyzés,

- Min kellett javítani a sikerhez?
- Folyamatosan elemezzük a csapat teljesítményét, mi az ami működik és min kell javítani. A bajnokság elején komoly gondjaink voltak a védekezéssel, ami alatt hangsúlyozottan nem csak a védelmet értem, hanem az egész csapat védekezését. Elvárom a csapattól, hogy mindenki vegye ki a részét a védekezésből, és mindenki vegye ki a részét a támadásból is. Amikor rendbe tettük a védekezést, akkor előjöttek a problémák a középpályán, rengeteg labdát szórtunk el, amiből az ellenfél építkezhetett. Ezt is megoldottuk, ekkor már vállalható volt a védekezésünk, meg tudtuk tartani a labdát a középpályán, viszont kevés helyzetet alakítottunk ki. Ismét változtattunk néhány dolgot, és a legutóbbi 6-7 mérkőzésen már több helyzetet alakítottunk ki az ellenfelünknél. Végezetül a helyzetek értékesítését kellett tökéletesíteni, és a számok azt mutatják, a bajnoki hajrában három alkalommal is több gólt lőttünk, mint a másik csapat.
Itt azonban nem ért véget a folyamat, a labdarúgás a folyamatos fejlődésről szól, az edzőnek állandóan azt kell figyelnie, mi a jobb a csapatnak, hogy lehet a legjobban hasznosítani a játékosokban rejlő képességeket.

- Mi volt a kulcs?
- Összeérett a csapat, sokkal hatékonyabb a védekezésünk, veszélyesebben támadunk, de még sok van bennünk. Nyáron elkezdtünk megtanulni egy új stílust, amit a bajnokság közben - immár eredménykényszer alatt - folytattunk. A legutóbbi mérkőzések kiváló visszajelzést adtak, hogy jó úton járunk, de leginkább amiatt vagyok bizakodó, hogy a játékosok megértették, mit miért csinálunk, ezért most már olyan dolgokat is bátran kérhetek tőlük, amit három hónapja még nem. Ha azt mondom, ne ott, hanem tíz méterrel előrébb kérje a labdát, akkor ma már értik az okát, míg a bajnokság elején jobb esetben gépiesen végrehajtották, vagy nem, mert tíz méter ide vagy oda nem mindegy? Nem! Most már tudják, miről szól a hét közbeni felkészülés, miért gyakoroljuk az egyik héten azt, hogy a széleken kerüljünk létszámfölényes helyzetbe, máskor pedig miért kérem ugyanezt középen. Nem ugyanazt játsszuk például a DVSC, majd a következő héten az MTK ellen, mert kellőképpen rugalmasak vagyunk. Ráadásul a keret összetételének köszönhetően ugyanazokkal a játékosokkal, mert sokan több feladat ellátására is alkalmasak, akár csere nélkül tudunk felállást változtatni. Az alapvető stílus természetesen megmarad, de más tartalommal töltjük meg hétről hétre.

- Sokszor említetted már, de ebben a beszélgetésben is többször elhangzott, hogy új stílust kellett megtanulni. Kifejtenéd részletesen, hogy mit takar ez?
- A támadófocit szeretem, mindig úgy készülünk föl az ellenfélből, hogy a gyenge pontjaikat kihasználva legyőzzük őket. Utána persze alakulhat úgy a mérkőzés, hogy a végén az egy pontnak is örülünk, de a cél mindig a győzelem.
A labdarúgásban a játékosok és a labda a legfontosabb. Amikor nálunk van a labda, akkor tudjuk megmutatni, mit tudunk kezdeni vele, ekkor lehet bátran és okosan támadni, és gólt szerezni, nem véletlenül ezt szeretik jobban a játékosok. Amikor viszont nincs nálunk a labda, akkor a lehető legrövidebb időn belül vissza kell szerezni.
Az ötmérkőzéses sorozatunkra nem csak az eredmények miatt vagyok büszke, hanem azért is, mert mindannyiszor jobban játszottunk az ellenfelünknél. Igaz, a PAFC és az Újpest ellen is jobbak voltunk, de akkor nem sikerült nyerni, viszont azt gondolom, a mérkőzések 90 százalékában az a csapat győz, amelyik jobb teljesítményt nyújt.
Amikor elkezdtem a munkát, sokfelől hallottam, hogy az erőnlét így, az erőnlét úgy. Mivel a labdarúgást labdával játsszák, számomra sokkal fontosabb, hogy mit kezdünk a játékszerrel, ezért az edzésen is minden gyakorlatot labdával végzünk. Az egyik szögletzászlótól a másikig rohangálni a testvérem is tud, pedig ő egy irodában dolgozik, viszont hirtelen elindulni, irányt váltani, nagy sebességről lelassítani, majd ismét gyorsítani, letámadni a labdát felhozó ellenfelet mind olyan mozgás, ami egy mérkőzésen is előfordul. És ezeket a mozgásokat várom el a mérkőzéseken is, olyat soha nem kérek, amit nem gyakoroltunk korábban. Az más kérdés, hogy az edzések rendkívül magas intenzitásúak, tehát szinte észrevétlenül az erőnlétet is fejlesztjük, aminek a hatékonyságát a mért adatok is alátámasztják.

- Melyik csapat szolgált mintául a stílus kialakításához?
- A futball a másolásról szól, amelyik edző lát egy jó megoldást, azt igyekszik begyakoroltatni a saját csapatával. Mi azonban nem egy csapatot utánzunk, hanem igyekszünk több csapat játékából átemelni azokat a részeket, ami nagyon jól működik és mi is meg tudjuk valósítani.
Nagyon tetszik a Liverpool védekezésből támadásba való átmenete, a gyors ellentámadás, amit Jürgen Klopp már Dortmundban is kiválóan jól megtanított a csapatának.
A védősor mozgását tekintve számomra Manuel Pellegrini (akivel dolgoztam együtt a Real Madridnál) az etalon, ha tehetem, emiatt nézem meg a West Ham United mérkőzéseit.
A Juventus vezetőedzője, Massimiliano Allegri munkáját is kedvelem, tőlük is sokat lehet tanulni.
Érdekes, hogy alapvetően a támadójátékban látom a siker kulcsát, mégis nagy figyelmet szentelek a védekezésre, hiszen az mindennek az alapja. A DVTK-nál is egyre inkább látható, hogy igyekszünk szűkíteni a teret a védelem feltolásával, vagy amikor a támadók letámadják az ellenfél kapusát, akkor a védőknek is megvan a feladata, hogy megszerezzék a kényszerből előrevágott labdát.

- Lássuk soronként a csapatot, kezdjük a védőkkel!
- A bajnokságot négy védővel kezdtük, majd átálltunk a három belső védős formációra. Korábban egyetlen csapatom sem játszott 3-5-2-es felállásban, de ahogy haladtunk előre a hibák javításában és a megoldás keresésében, úgy kristályosodott ki, hogy ez a formáció illik  legjobban a keretünkhöz. Amikor elkezdtem a diósgyőri munkát, akkor azt az információval fogadtak, hogy jók a belső védőink, de nem tudják kivenni a részüket a támadásépítésből. Az ilyen kihívásokat szeretem, ha valamire azt mondják, lehetetlen, akkor képes vagyok hosszú időn keresztül azon agyalni, hogyan lehet bebizonyítani, nincs igazuk. A védők szerepe azért is kulcskérdés, mert mi nem csak előrevágjuk a labdát lesz ami lesz, majd a csatárok megoldják alapon, hanem hátulról építkezünk, ahol a kapus és a belső védők támadó feladata felértékelődik, hiszen tőlük indul minden támadás. Ha tisztában vannak azzal, milyen megoldások vihetik előre a támadást, és a társak üresbe mozgással segítenek nekik, akkor sokkal könnyebb a dolguk. Edzőként az a dolgom, hogy felvázoljam, milyen megoldási lehetőségek állnak a játékosok előtt, de abból a pályán már nekik kell kiválasztani a legjobbat. Ezért nem probléma, ha bizonyos játékhelyzetben az egyszerű megoldást választva a közeli társnak adják a labdát, mert majd ő húz egy olyat, ami akár gólhelyzethez vezethet.

- És a középpálya?
- A többi csapatban a középpályán fizikailag sokkal erősebb játékosok szerepelnek, akiket az edzők próbálnak úgy kiegyensúlyozni, hogy legyen köztük védekező, támadó, illetve zongoracipelő és kreatív játékos. Én egészen másként gondolkodom, szerintem a legjobb és a leginkább formában lévő játékosokat kell a pályára küldeni, és az edző feladata, hogy megtalálja azt a formációt, amiben eredményesek lehetnek. Ha öt kiváló támadónk lenne, akkor bizonyos szempontból főhetne a fejem, de biztosan megoldanám, hogyan férjenek el mind a csapatban. Mint ahogy most is a DVTK az egyik leginkább támadó összetételű csapat, hiába a kiesés ellen harcolunk. Általában 7 támadó szellemű játékos kap szerepet: a pálya két szélén Serhii Shestakov és Martin Juhar egyértelműen támadó, a középpálya közepén legtöbbször szereplő Márkvárt Dávid, Szabó Bence és Tajti Mátyás is az előre játékban erős, nem beszélve a két csatárról, akármilyen párosításban kap szerepet Florent Hasani, Bacsa Patrik, Branko Mihajlović és Vernes Richárd.

- És amikor - elsősorban a vezetés birtokában - kissé hátrébb húzódik a DVTK a saját térfélre?
- Ennek két fő oka van. Elsősorban szinte lehetetlen 95 percen keresztül letámadni. Csak a Barcelona és a Liverpool képes erre, de ők sem azért, mert ennyivel jobb az erőnlétük, hanem azért, mert ennyire támadó felállásban játszanak, feltolják a az ellenfél térfelére szinte a teljes csapatot, és brutálisan magas a labdabirtoklási arányuk. Az pedig régi igazság, hogy a labda megtartásához kevesebbet kell futni, mint a labdaszerzéshez.
Másrészt, amikor visszább állunk, akkor azt is azzal a céllal tesszük, hogy labdát szerezzünk lehetőleg minél távolabb a saját kapunktól, és abból támadást indítsunk.

- Visszatérve a középpályásokra, egyre több szakértő dicséri őket.
- Nagy meglepetés, és még nagyobb öröm látni, hogyan lendült egyre jobb formába Márkvárt Dávid, Tóth Barnabás, Szabó Bence és Tajti Mátyás - utóbbi kettő esetében ne feledjük el, ez az első teljes szezonjuk a felnőttek között az élvonalban! Összeállt ez a csapatrész, kijön a kreatív játékuk, szemmel láthatóan jól érzik magukat a pályán, jól megértik egymást. Márkvárt Dávid olyan kiváló teljesítményt nyújt, hogy ha töretlen marad a fejlődése, akkor valós esélye lehet ismét bekerülni a válogatott keretébe.
Szeretem azokat a játékosokat, akik szó szerint játsszák a futballt. Futni bárki meg tud tanulni, de nyomás és a pillanat törtrésze alatt helyes döntést hozni az egy olyan adottság, ami a legjobb játékosok sajátja.

- Serhii Shestakovnak és Martin Juharnak is jót tett a szerkezetváltás. Mi a véleményed róluk?
- Serhii Shestakov és Martin Juhar akkor tud hatékony lenni, ha tér nyílik előtte. Mindketten ugyanolyan nagy munkabírásúak, ugyanakkor nem teljesen egyforma a stílusuk. Utóbbi sokkal jobban be tud szállni a kombinatív játékba, kiváló bal lába van, veszélyesen lő, és jól is ad be. De ne feledkezzünk el a saját nevelésű Eperjesi Gáborról és Bárdos Bencéről sem. Eper már bizonyított, Bárdi előtt pedig nagy jövő állhat, ha kellő rutinra tesz szert, és nagyobb önbizalommal a pályán is meg tudja valósítani azt, amit az edzéseken látunk tőle.

- Lehetetlen nem észrevenni, hogy akkor kezdett el pontokat szerezni a DVTK, amikor Florent Hasani megtalálta a góllövő cipőjét. Van összefüggés a kettő között?
- Nagyon fájdalmas veszteséget jelentett Makrai Gábor sérülése, abban az időszakban ő volt a legveszélyesebb támadónk. Éppen megtaláltuk a helyét, a szélről bentebb hoztuk, és nagyobb szabadságot adtunk neki támadásban, hogy kamatoztatni tudja kreativitását. Egy rendkívül tehetséges játékosról beszélünk, akit várunk vissza. De addig is meg kellett találni a helyettesét. Florent Hasani edzésen rengeteg gólt szerez, minden lövése veszélyes. A koszovói játékos korábbi klubjában rendre támadót játszott, így nem okozott számára problémát az átállás. Ő az a típusú játékos, aki szívesen visszalép a labdáért, és akkor a három belső középpályással együtt létszámfölényt lehet kialakítani a pálya ezen részén. Labdabiztos, jól lő, egyértelmű nyereség, hogy megtaláltuk számára a legjobb pozíciót.

- Rajtuk kívül is bátran nyúltál a fiatalokhoz.
- Egy fiatal labdarúgó esetében nem a pillanatnyi tudásáról, formájáról kell beszélni, hanem a benne rejlő lehetőséget kell nézni. Például Tóth Borisz esetét kiemelve még nem töltötte be a 16. évét, amikor nyáron már rendszeresen velünk edzett, azóta debütált az élvonalban, és ha így folytatja, akkor 18 éves korára rendszeres játéklehetőséget követelhet magának az első csapatban. Az elmúlt félévben elvégzett munkának köszönhetően sokkal jobb játékossá vált, aki ennek köszönhetően önbizalommal telve várja az újabb lehetőséget. Ugyanakkor türelemmel kell a fiatalok felé fordulni, akik a korukból adódóan nem tudnak kiegyenlített teljesítményt nyújtani, csúcsok és hullámvölgyek váltogatják egymást.
Ezzel nekik is tisztában kell lenni, és ebből a szempontból különbséget kell tenni fiatal és fiatal között, mert például Márkvárt Dávid 24 éves, Szabó Bence és Tajti Mátyás 20-20 éves, Tóth Borisz pedig 16, nagyon fontos ez a néhány év. Az viszont közös bennük, hogy mind előtt ott a lehetőség, és még sokat fognak fejlődni.

- Hogyan sikerült tartani a lelket a játékosokban, amikor sorozatban hat mérkőzésen keresztül nem sikerült pontot szerezni?
- Profi labdarúgókról beszélünk, akik nem a saját kedvükre játszanak, hanem a közönség szórakoztatása a cél, el kell viselni ezt a terhet. Miskolcon abból szempontból más a helyzet például Budapesthez képest, hogy itt egy csapat szerepel az élvonalban, az egész város mögöttünk áll, együtt dobban a szív, nem pedig 4-5 csapat között oszlik meg a szurkolótábor. Ez különleges identitást ad, könnyebb azonosulni a klubbal, a várossal.
Az öltözőben mindig türelemre intettem a játékosokat, mert ahogy elmondtam, időre volt szükségünk a csapatépítéshez, az új játékstílus megtanulásához. És a labdarúgók jól reagáltak, megmutatták, milyen erős személyiségek, a sikertelen időszakban is hittek a javulásban, napról napra keményen, de jó hangulatban dolgoztak, örömmel jártak edzésre. Az övék minden érdem, mert a labdarúgás a játékosokról szól, ők tehetnek meg mindent a győzelemért, az edzői stáb, a klub dolgozói és a szurkolók csak segíthetik őket ebben.

- Ha valaki csak 10 percig látott a pálya mellett állni, akkor már megállapíthatta, hogy rendkívül nyugodt személyiség vagy. Ilyennek születtél, vagy megtanultál uralkodni magadon?
- Alapvetően nyugodt ember vagyok, de vezetőként akkor is nyugalmat kell sugároznom, amikor esetleg egy fontos mérkőzés előtt magam is feszültebb állapotba kerülök. Egy idegeskedő edző nem tud segíteni a csapatának. Aki minden apróság miatt kiabál, annak hamarosan csak annyi lesz az üzenete, hogy már megint ordít valami miatt. Tisztelettel beszélek mindenkivel a játékosokat is beleértve, de előfordul, hogy kihoznak a sodromból, ilyenkor én is megemelem a hangom az öltözőben. A mérkőzésen a játékra koncentrálok, elemzem az eseményeket, mi miért történik, nincs időm és energiám a játékvezetőkkel és az asszisztensekkel vitatkozni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy sok gyerek szurkol a stadionban, illetve nézi a tévében a meccseket, a játékosok, edzők pedig példaképek, és ha ők azt látják, hogy habzó szájjal vitatkozunk, az semmiképpen nem tesz jót a labdarúgás megítélésének. Az edzéseken és a mérkőzéseken is elvárom a játékosoktól, hogy tisztességesen viselkedjenek, de a magánéletben is igyekszem megadni mindenkinek a tiszteletet.

- Amikor arról szóltak a sajtóhírek, hogy mozog alattad a kispad, te akkor is rendületlenül tanultál magyarul. Hogy fejlődik a tudásod?
- Napról napra több mindent értek meg, fejlődik a szókincsem, és egyre több nyelvtani szerkezetet ismerek fel. Továbbra is rendszeren járok nyelvtanárhoz, becsülettel megcsinálom a házit, és találtam egy mobiltelefonos alkalmazást is, amivel ébredés után és lefekvés előtt gyakorlom a magyar nyelvet. Amikor angolul tanultam, akkor nagyon bevált az könyvolvasás, magyarul is ez lesz a következő szint. És igyekszem alkalmazni a tanultakat, edzésen az alapszavakat - jobbra, előre, vissza, fordulj, másik, piros - már most is magyarul  használom.
Az a célom, hogy a következő bajnokság végére már magyarul vezessem az edzést, magyarul tartsam a taktikai értekezletet, éppen ezért már most mondom a külföldi játékosoknak, tanuljanak ők is, hiszen Magyarországon játszanak, és nekik több szabadidejük is van, mint nekem. Természetesen a négyszemközti beszélgetések során megmarad az angol és a spanyol, ha éppen az a közös nyelv.
De nem csak én tanulok magyarul, a fiatalok ügyesen kihasználják, hogy ingyenes nyelvtanfolyamon vehetnek részt (nevet - a szerk.), Bárdos Bence és Tóth Borisz is mindent megért az öltözőben, még ha nem is beszélnek folyékonyan.

- De nem csak a magyar nyelvvel ismerkedsz.
- Imádom a magyar és kelet-európai kultúrát, rengeteget olvastam a térség történelméről, és amióta itt élek, még inkább foglalkoztat a téma. Amikor idegenbe utazunk, például Zalaegerszegre, akkor bőven van időm ismerkedni a település történetével, vagy ha elmegyek meccset nézni például Vácra, akkor mindig szánok időt arra, hogy megnézzem a belvárost is, tényleg csodás Magyarország! Éppen Nyári Krisztián Eminent Hungarians című könyvét olvasom  (a Igazi Hősök és a Merész magyarok történeteiből készített angol nyelvű válogatás - a szerk.). Rendkívül érdekes, sokat lehet tanulni az ország XIX. és XX. történelméről az egyéni sorsokon keresztül.

- Az utolsó öt mérkőzés alapján felállított formatabellán a második helyen áll a DVTK, látótávolságon belülre került a középmezőny is.
- A bajnoki hajrá optimizmusra adhat okot, de még mindig sok munkára van szükség, mert a helyzetünk alapvetően nem változott, két lábbal a földön kell maradnunk, mert egy ponttal állunk a vonal fölött. Amikor nekivágtunk ennek a bajnokságnak, akkor tisztában voltunk vele, hogy az OTP Bank Liga legutóbbi két kiírásában egyaránt az utolsó fordulóban maradtunk benn az élvonalban, illetve tudtuk, hogy csak idővel lesz meg a sok változás eredménye. Mindig realistán nézem az eseményeket, és nem szeretek hazudni a szurkolóknak, ezért jelentettem ki már az elején, hogy a célunk csak a bennmaradás lehet ebben az évben is, még ha a személyes célom az, hogy az utolsó forduló helyett már áprilisban biztosítsuk az NB I.-es tagságunkat.
Nehéz dolgunk lesz, mert a többi, hasonló képességű csapat is ezen dolgozik, de optimizmusra adhat okot, hogy az utóbbi időben sokat fejlődött a DVTK, sokkal jobb formában játszanak a labdarúgók. Biztos vagyok benne, hogy a végén elérjük a célunkat, és jövőre is az élvonalban szereplünk.

- Hogyan alakul a bajnoki rajtig a program?
- Január 3-ig legfontosabb a pihenés, azt kértem a játékosoktól, töltődjenek föl, hogy újult erővel vágjanak neki a munkának.
Kezdésként egy hetet Miskolcon dolgozunk, ezt követően edzőtáborba vonulunk. Nem az itthoni mínuszok elől menekülünk, hidegben lehet edzeni, viszont a sokpasszos játékhoz elengedhetetlen a kiváló minőségű edzőpálya, fagyos talajon nem lehet ugyanazt a munkát elvégezni. A műfű megoldás lehet, ha nincs jobb, de Törökországban olyan gyepen edzhetünk, ami a bajnokikon is vár ránk.
Azt kértem, hogy a lehető legerősebb ellenfelekkel találkozzunk (a tervek szerint 4 mérkőzést játszik a DVTK, az ellenfelek közül a Rubin Kazan és a Chornomorets Odessa már ismert - a szerk.), ahol a játékosok ki tudják hozni magukból a maximumot, és felmérhetik, hol állnak egy erősebb bajnokságban szereplő ellenfélhez képest.
A bajnoki rajton szeretnénk folytatni a jó sorozatunkat, másfél hónapunk lesz felkészülni erre a rendkívül fontos találkozóra, ahol egy megyei riválissal találkozunk a saját szurkolóink előtt. A csapatban további lehetőségek rejlenek, mert ugyan most boldogok lehetünk az év végén megszerzett pontok és a jó játék miatt, de látom, min kell még javítani.
Végezetül boldog karácsonyi ünnepeket, és diósgyőri győzelmekben gazdag új esztendőt kívánok minden szurkolónak!