- Kazincbarcikán ismerkedtél meg a labdarúgás alapjaival, hogy emlékszel vissza az első napokra?
- Kilenc éves koromban a játszótéren a szüleim látták, hogy elég jól rúgom a labdát, és felvetették, próbáljam ki magam egy klubnál is. Megtetszett az ötlet, másnap már mentem is edzésre. Jól éreztem magam, de akkor még annyira nem ment jól a foci. Viszont beleszerettem, ezt akartam csinálni. 

- Mondhatjuk, hogy viszonylag későn kezdted. Sokan már öt-hat éves koruk óta rúgják a labdát.
- Néha én is úgy éreztem, hogy van pár év lemaradásom, de igyekszem felhozni magam.

- A szüleid sportoltak? 
- Nem, de a nagymamám kézilabdázott. A szüleim ugyanakkor az első perctől fogva támogattak, és azt szerették volna, hogy azzal foglalkozzak, amit szeretek, ami boldoggá tesz, és amiből esetleg később meg is tudok élni. Én a focit választottam, imádom ezt a sportot.

- Mi a helyzet a tanulással? Melyik iskolába jársz?
- A Lévay József Református Gimnázium 11. évfolyamára járok, emelt matematika és emelt testnevelés szakon tanulok. Ebben az irányban szeretnék továbbtanulni. Jövőre fogok érettségizni, úgyhogy még van másfél évem eldönteni, hogy pontosan mit szeretnék. 

- Tényleg villamossal jársz edzésre?
- Igen, most is egyenesen az iskolából jöttem. Még nem szereztem jogosítványt.  


- 2013 óta vagy a DVTK játékosa, végigjártad az összes korosztályt U13-tól felfelé. Kik voltak az edzőid?
- Szentiványi József játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy Kazincbarcikáról Diósgyőrbe igazoljak. A DVTK-nál Jordán András és Szűcs István csapatánál kezdtem, jól fogadtak, majd Kiser László csapatából különböző okok miatt egy fél évre visszatértem Kazincbarcikára kölcsönben. Nem sokkal később már ismét Diósgyőrben az U17-es csapat edzésein kellett jelentkeznem. Először Sütő Szilárd, utána pedig Zsivoczky Gyula lett az edzőm. 

- Minden fiatal játékos gólt akar szerezni és csatár akar lenni. Mikor és miért alakult úgy, hogy te nem csatár, hanem védő leszel?
- Mivel gyors vagyok, az edzőim úgy gondolták, hogy szélső támadóként lehetek leginkább a csapat hasznára, de nem voltam kellően gólérzékeny, ezért Jordán András visszarakott szélső védőnek, azóta ott játszok. Időnként átküldenek a védelem másik oldalára, az U17-es válogatottban is számítottak rám ezen a poszton, de azt még gyakorolni kell. 

- Mi a legnagyobb erényed szerinted és mi az, amiben fejlődni kell még?
- Szerintem nagy a teherbírásom, sokat futok. A szélső védő feladatait igyekszem a legjobb tudásom szerint ellátni, beleértve egyaránt a védekezést, a támadások segítését és a beadásokat. A játék gyorsaságában kell még fejlődni, hogy jobban átlássam a pályát, ezért gyorsabban kell gondolkodnom. A beadásokat és az egy az egy elleni védekezést is sokat kell még gyakorolnom. Összességében nagyon sok mindenben kell még fejlődni. 


- Ki az a külföldi játékos a posztodon, akinek a játékát jobban figyeled, mint a többiekét? 
- Dani Carvahal (a Real Madrid jobbhátvédje - a szerk.) játékát figyeltem sokáig, az ő játéka nagyon tetszik, rajta kívül a liverpooli Trent Alexander-Arnold megmozdulásait nézem örömmel. 

- Sűrű időszak van mögötted, az U17-es válogatottal megjártad az Eb-t, és jól is szerepeltetek, kivívtátok a világbajnoki részvétel jogát. Aztán jött a vb, ami talán nem úgy sült el, mint ahogy reméltük. Te hogyan élted meg ezeket a meccseket?
- Sajnos az Eb-n nem játszottam sokat, nem is voltam formában, hogy kiadhassak magamból mindent. Az oroszok ellen jól játszottam, de utána sajnos nem kaptam lehetőséget. Szerencsére kijutottunk a világbajnokságra, Nigéria ellen kezdőként kaptam szerepet, de fogalmazzunk úgy, hogy nem a vágyaink szerint alakult a mérkőzés. Összességében nagyon büszke vagyok arra, hogy kijutottam Brazíliába, és egy világbajnokságon játszhattam, ezt nem sokan mondhatják el magukról, ezért én nagyon jó érzésekkel tekintek rá vissza. 

- Az MLSZ adatbankja szerint két évvel ez előtt három strandfoci meccset is játszottál a Kazincbarcikai Ördögök színeiben. Ez hogyan jött?
- A sulival játszottunk a diákolimpián, második helyezést értünk el Siófokon, az is jó kis túra volt. Jól ment a játék, sok gólt rúgtam. Utána játszottam néhány meccset barcikai színekben, de a szezon végén Diósgyőrben is kipróbáltuk az edzőközpont homokos pályáját a többiekkel. 


- No de vissza a homokról a gyepre! Lehetne már négy NB I.-es meccs is a lábadban, van hiányérzeted?
- Mondták a többiek Angyalföldön viccesen, hogy öltözködhettem volna gyorsabban, vagy siethettem volna jobban is a kispadhoz, mert már a cserére vártam, amikor a játékvezető lefújta a meccset, így nem tudtam már beállni az Újpest ellen. Nem baj, remélem, hogy hamarosan jön a negyedik és az ötödik meccsem is, aztán sorban a többi. 

- Mikor tudtad meg, hogy kezdő leszel Mezőkövesden? 
- Az MTK elleni kupameccs után Feczkó Tamás megdicsért, hogy jól játszottam, és a pénteki edzésen közölte: úgy készüljek. hogy a keddi teljesítménnyel kivívtam a szombati kezdőcsapatban való szereplést. 

- Hogy aludtál a meccs előtt?
- Teljesen nyugodt voltam. Hazamentem, elmondtam a szüleimnek, akik nagyon örültek. Szépen elaludtam, és reggel is jól ébredtem. Nem volt benne semmilyen drukk, nem izgultam. 

- Milyen tanácsokkal küldött pályára Feczkó Tamás Mezőkövesden?
- Azt kérte, hogy figyeljek oda a védekezésre, maradjak nyugodt, és ne kapkodjak, játsszak úgy, mintha már több éve az NB I.-ben szerepelnék. Azt mondta, hogy mutassam meg, hogy ki vagyok. Úgy érzem, hogy nem vallottam szégyent, és minél több meccsen pályára tudok majd lépni. 

- Milyen volt a meccs belülről? 
- Nagyon sok különbség van az NB III. és az NB I. között. A tempó például sokkal gyorsabb volt. Ugyanakkor nem éreztem, hogy a korom miatt másképp kezelnének az ellenfél játékosai, vagy a csapattársaim, nem kivételeztek velem. 

- Mit szóltak az osztálytársaid a mérkőzés után? Sokan gratuláltak?
- Az osztálytársaim szerintem a legnagyobb rajongóim. Nagyon örültek, már a meccs előtt is kérdezték, hogy utazom-e a csapattal. Mondtam, hogy igen és pályára is fogok lépni. Akkor sok sikert kívántak, a meccs után pedig sorban jöttek a gratulációk. Nagyon jó érzés volt. 


- Az idősebb játékosokkal milyen a viszonyod az öltözőben? Akad néhány 30 év körüli játékostársad is. Hogy érzed, elfogadtak?
- Szerencsére mindenkivel jól kijövök, ez egy nagyon jó csapat szerintem. Sokan segítenek. Vági Andris például mindig jó tanácsokkal lát el, de a fél csapatot is fel tudnám sorolni. Mindenkinek sokat köszönhetek. 

- Mit szólsz, hogy bekerültél a Nemzeti Sportban a 15. forduló válogatottjába is? 
- Azt a hírt a Facebookon láttam. Nagyon jó érzés volt ez is. Pont akkor jött be édesapám az iskolába, ő is nagyon örült, kicsit könny is szökött a szemébe, hogy idáig eljutottam. 

- Mit vársz a folytatástól?
- Nem szoktam ráizgulni a meccsekre, ugyanúgy fogok készülni tavasszal is, mint bármikor máskor. Boldog leszek, ha bármennyi játékpercet is kapok.