- Egy hét telt el a döntő utolsó mérkőzése óta, túl egy délelőtti edzésen, hogyan érzed most magad?
- Nagyon jól érzem magam. Tisztességesen sikerült megünnepelni a MOL Liga győzelmet, de most már azért visszarázódunk a régi kerékvágásba. Lejárunk ide a jégcsarnokba edzeni a csapattal, szárazon és jégen egyaránt.

- Milyen érzés volt újra a magasba emelni a trófeát?
- Elképesztő! Óriási munka volt ebben a sikerben. Nehéz szavakkal leírni milyen érzés, amikor a befektetett munkának megvan a gyümölcse, hiszen meg tudtuk mutatni azoknak, akik hittek a csapatban és azoknak, akik kételkedtek bennünk, hogy egy erős együttesünk van, és képesek vagyunk a győzelemre. 

- Ez volt az első olyan szezon a te pályafutásod során, ahol te voltál az első számú kapus a rájátszásban is. Értékesebb számodra a siker?
- Természetesen jobban magaménak érzem ezt a győzelmet. Tavaly a rájátszásban nem kaptam szerepet, ettől függetlenül annak a győzelemnek is nagyon örültem. Most azért más, mert sokkal többet dolgoztam érte, sokkal több időt töltöttem a jégen, így sokkal jobb érzés volt felemelni a trófeát. 

- Mondhatjuk akkor, hogy ez az év volt az áttörés a te karrieredben?
- Igen, akár így is fogalmazhatunk, hiszen ez volt az első teljes felnőtt profi szezonom.


- Minden sportágnál elmondható, hogy a kapusok helyzete speciális. Nincs ez másként a jégkorongban sem, de milyen a munka a ti szemszögetekből?
- A teljes szezon folyamán másképp készülünk a kapusokkal. Általában minden reggel külön edzés van nekünk szárazon, valamint az edzések elején egy 20 perces külön foglalkozáson veszünk részt. A mérkőzések során is más a szerepkörünk, talán ezt nem kell megmagyarázni. Ugyanakkor nagyobb a felelősség is rajtunk. Több részt tudunk vállalni egy-egy mérkőzés kimenetelében, mint a mezőnyjátékosok. Próbáltam élni a bizalommal, és a mérkőzések során folyamatosan segíteni a társakat. A kommunikáció nagyon fontos a védekezés során, és mivel én állok általában a csapat mögött, így tudom irányítani őket. 

- Hogyan értékelnéd a teljes szezont? Mindenki szerint egy jóval erősebb idény volt, akadt hullámvölgy a csapat számára is, milyennek ítéled meg az egész évet?
- Sikeres évünk volt, annak ellenére, hogy sem a Kontinentális Kupában nem sikerült továbbjutnunk, sem pedig a Magyar Kupát nem sikerült megnyerni. A MOL Liga győzelem úgy gondolom, mindenkit kárpótol. Nagyon sokat dolgoztunk, és egy sikeres csapatot alkottunk, egy nagyszerű közeg volt az egész. Mindennap örömmel jöttem edzésre, és alig vártam mindig, hogy beérjek az öltözőbe és a csapattal együtt dolgozhassunk.
A saját teljesítményemmel is többé-kevésbé meg vagyok elégedve. Persze vannak területek, amelyeken javítani szeretnék, és ezért is fogok dolgozni a jövőben, hogy az esetleges hibákat kiköszörüljük. De ha a szezon egészét nézem, akkor elégedett lehetek. 

- Az egyik közönség kedvenc lettél a szurkolók körében. Ez milyen érzés?
- Fantasztikus érzés, és ki kell emelnem a szurkolókat, akik a teljes szezon során nagyszerűen buzdítottak minket. Nagyon sok erőt adtak nekünk a döntőben is, és az akkor is, amikor esetleg hullámvölgybe kerültünk. A Fradi elleni találkozó előtt is kijöttek az egyik edzésre, és óriási erőt tudtunk abból meríteni. Nélkülük biztos vagyok benne, hogy nem sikerült volna a győzelem. Hatalmas lelkierőt adtak ahhoz, hogy végig tudjuk ezt csinálni, hiszen nem csak fizikális terhelésről beszélünk, hanem mentálisan is óriási energiákat emésztett fel a szezon. De ilyen csodálatos szurkolótábor mellett sokkal könnyebb teljesíteni. 


- Te ugyan nem korcsolyázol annyit egy-egy mérkőzésen, mégis biztosan elfáradsz fizikálisan. Mentálisan azonban folyamatosan oda kell figyelned a játékra. Melyik a fárasztóbb?
- Igen, nekem a játék minden egyes pillanatában 110%-kal kell koncentrálnom az eseményekre, éppen ezért talán mondhatom azt, hogy mentálisan valamivel jobban elfáradok. Főleg, hogy nekem a teljesítményemet nagyban befolyásolja az, hogy mentálisan mennyire vagyok felkészült. Ezen a téren így jobban fel kell készülnöm egy-egy összecsapásra, hiszen elég egy kis hiba, és az máris komoly következményekkel járhat. 

- Kapusként gondolom külön is készülsz az ellenfelekből.
- Természetesen folyamatosan videózunk Tomival (Farkas Tamás kapusedző – a szerk.) a szezon során. Az alapszakaszban elsősorban az én teljesítményemet elemezzük és próbáljuk a hibáimat kijavítani. A rájátszásban pedig már az ellenfelek játékosaiból készülünk, ki hova szokott lőni, milyen figurákat használnak az emberelőnyben, és hasonló szituációkat szoktunk elemezni.

- A szezon folyamán végig egyfajta stabilitást adtál a csapatnak. A döntő utolsó mérkőzésén pedig büntetőt hárítottál döntetlen állásnál. Amikor elindult veled szembe Nagy Gergő, mi járt a fejedben?
- Tudtam, hogy egy nagyon fontos pillanata a mérkőzésnek az a büntető, ami eldöntheti a találkozót. Próbáltam mindent megtenni azért, hogy hárítsam a lövést. Végigfutott a fejemben, hogy az előtt milyen trükkjei, mozdulatai voltak, és próbáltam ennek megfelelően mindent megtenni, hogy megfogjam.

- Ha minden igaz, Farkas Tamás is üzent neked.
- Így van, Tomi egy-két tanácsot küldött nekem, ha jól emlékszem a Matyival (Vojtkó Mátyás – a szerk.). Átgondoltam a dolgokat, próbáltam mérlegelni, hogy mit csinál majd Nagy Gergő, és igyekeztem felkészülni arra a mozdulatsorra. 

- Véget ért a szezon, mi következik most?
- Most még van egy kis levezetés, aztán megyünk pihenni, majd pedig nyáron elkezdünk készülni a következő esztendőre.