- Több helyen is elmondta, hogy nagyon fáradt így a szezon végén. Sikerült már kipihennie magát?
- Igen, én nem tartozom a játékosok közé. A csapattal tartottam az ünnepségek alatt az utolsó meccs estéjén, valamit a szombati ünnepléskor, de a többi napon a pihenésnek szenteltem az időmet. Sok időt töltöttem a kedvesemmel, sétálgattunk ebben a nagyszerű időben, és kipróbáltunk néhány éttermet, amire szezon közben nem volt lehetőségünk. 

- Egy hete ért véget a szezon. Visszagondolva rá, melyek az emlékei, milyen érzések kavarognak önben?
- Nagyszerű év volt, amiben rengeteget dolgoztam én személyesen, és a csapat is. Remek, hogy ezzel a nagyszerű sikerrel zárult, amihez tényleg nagyon sokan tettek hozzá a csapaton kívül is, az Elnök úrtól kezdve mindenki, aki itt dolgozok valamilyen formában. Nagyon jó csapatot alkottak a srácok, igazán jó karakterű emberek csoportja gyűlt össze, ami szintén elengedhetetlen volt a sikerben. Nem is lehetnék ennél boldogabb.


- Milyen volt átélni a parádét és a közös ünneplést?
- Ez volt életemben az első ilyen élmény. Még 2000-ben, amikor megnyertük a DEL-t a München csapatával, ahol én másodedzőként dolgoztam, ott sem volt ilyen. Fantasztikus élmény volt a buszozással kezdve, majd találkozni a szurkolókkal, akik kétség kívül a legjobbak az egész ligában, igazán feledhetetlen élmény marad.

- Mit gondol a döntőről? A döntő előtt sokan inkább a MAC csapatát tartották az esélyesebbnek.
- Ez a hoki természetéből fakadó dolog. A MAC egy igazán kiváló csapat volt, nagyszerű ellenfél, de úgy érzem, minket jobban összekovácsolt a rájátszás. Az igazi különbséget a védőmunka és a kapusteljesítmény jelentette. Azt azért hozzá kell tenni, hogy minden meccs nagyon szoros volt, szinte bármelyik eldőlhetett volna mindkét irányba, de nagyszerű dolog, hogy ezek kivétel nélkül a mi javunkra dőltek el. Kiváló volt az emberhátrányos játékunk, és az összecsapások java részében fegyelmezettek tudtunk maradni. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a Ferencváros és az Újpest csapatáról sem, hiszen ellenük is remek meccseket játszottunk. Az egyetlen dolog, amin változtatni kellene, az szerintem az, hogy a playoffban nem lenne szabad ennyire sűrűn játszani. Három-négy mérkőzést követően 1-2 plusz pihenőnapot be kell iktatni a meccsek közé, mert a srácok nagyon elfáradtak, és emiatt gyakran a színvonal is visszaesett. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez ebben a formában nagyon sérülésveszélyes is volt. A rájátszás végére, több játékost is úgy kellett „összedrótozni” a meccsekre.


- A rájátszás alatt több kritika is érte az ellenfélválasztásunkat. Ha visszamehetne a múltba változtatna ezen?
- Nem. Úgy gondolom megfelelően választottunk minden alkalommal. Mindig azt helyeztük előtérbe, hogy melyik az a csapat, amelynek a játéka a legjobban fekszik nekünk. Az igaz, hogy arra a harcmodorra, amit az FTC alkalmazott, nem voltunk felkészülve, és főleg a párharc elején a játékvezetők sem ítélték meg elég szigorúan azokat a szabálytalanságokat, amiket elkövettek. 

- Azt már korábban elmondta, hogy a pályafutásáról kicsit később fog dönteni, mert pihenésre van szüksége, és időre, hogy átgondolja a dolgait. Mik a tervei erre a pihenő időszakra?
- Először egy hosszabb túrát tervezünk a kedvesemmel, olyan helyekre szeretném elvinni, ahol én már jártam, és esetleg meglátogatunk néhány régebbi barátot. Először Zágrábba fogunk menni, majd a bledi tó partján töltünk el egy pár napot, utána pedig a tenger mentén Olaszország majd Ausztria felé vesszük az irányt. Április végén hazamegyünk a new hampsire-i házunkba és a családunkkal töltjük az időnket.