Hétről hétre olyan futballistákról írok, hogy nem találom a jelzőket rájuk, illetve ismétlem önmagam. Hihetetlen, hogy mennyi zseniális labdarúgó játszott piros-fehérben az elmúlt több mint 110 év alatt.

Solymosi Ernő (1940-2011), Pixi, Diósgyőrött született. A grundon kezdett el futballozni, mint olyan sokan abban az időben. A vasgyári csapatnál korán felfigyeltek a tehetségére, és 1952-től már a klub játékosaként szerepelt az ifjúságiaknál. De miért Pixi? Ezt a becenevet testvérétől kapta, aki a Mágnás Miskában a Latabár Kálmán által megformált karakter után nevezte el így. Nem bánta, hiszen nagyon szerette a színész játékát.

Alig volt tizennyolc éves, amikor a felnőtt csapatban is bemutatkozhatott. Méghozzá nem is akárhol, és nem is akárkivel együtt. A másik csapatban is először lépett pályára egy korszakos zseni.

1958-ban a DVTK a Ferencvárossal játszott a Népstadionban. Itt is, ott is újoncot avattak. A Fradiban egy fiatal középcsatár, Albert Flórián mutatkozott be, rögvest két góllal. A diósgyőrieknél Solymosit dobták be nem kis sikerrel. Ez a
két "gyerek" volt a mezőny legjobbja, Albert 17, Solymosi pedig 18 éves volt. Az eredmény: 3:1 a Fradi javára, és mégis örök emlék "Pixi" számára.
(Képes Újság - Perecestől a Megyeri útig; 1979. december 15.)

A Képes Sport pedig azt emelte ki, hogy "játszótere az egész pálya. Hátul, saját gólvonalán becsúszó szereléssel ment Fenyvesi elől, aztán akkorát durrant Horváth kapujára, hogy csak úgy recseg a fehér fa".
(Képes Sport - 1958. november 4.)

Miskolcon hamar bekerült a kezdőcsapatba, csupaszív, megalkuvás nélküli játékát szerették a szurkolók. Ráadásul még a gólszerzésben is jeleskedett. A vasgyári csapat története során először az 1959/1960-as idényben lett a vidék legjobbja. Solymosi természetesen húzóembere volt ennek a gárdának, majd a sikeres szezon után a válogatottban is bemutatkozott.

Az 1960. évi nyári olimpiai játékokon, Rómában három mérkőzésen lépett pályára, tagja volt a végül bronzérmes magyar gárdának. Diósgyőri labdarúgóként az A-válogatottban öszszesen nyolc alkalommal szerepelt, ezeken egy gólt szerzett.

A lengyelek ellen játszott a magyar válogatott, és a Népstadion zöld gyepének közepén felsorakozott magyar labdarúgók között ott állt a diósgyőriek üdvöskéje, Solymosi Ernő is. Ekkor volt először válogatott. Bemutatkozása sikeres volt, és egy hét múlva az osztrákok ellen újból beválogatták. Amikor hazajött, szó esett első szerepléséről...
- Nagyszerű érzés volt a meggypiros mezben hallgatni a himnuszt - mondotta. - Izgalommal vártam a bemutatkozást. A többiek bátorítottak, biztattak. Felejthetetlen marad az első válogatottság, hiszen győztes csapatnak voltam a tagja. A másodikon, az osztrákok ellen már nem voltam annyira izgatott, és ekkor is győztünk. Szeretnék még nagyon sokszor szerepelni a legjobbak között, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy legjobb tudásomat nyújtsam és méltóan képviseljem a magyar színeket.
(Észak-Magyarország - 25; 1962. november 14.)

Az 1960/1961-es idényben "kieső lett a vidék legjobbjából", és Solymosi távozott a bajnokság végén. Az utolsó bajnoki mérkőzésen a már búcsúzó DVTK csapatában mesterhármassal köszönt el a diósgyőri közönségtől. A vasgyári csapat színeiben összesen 64 mérkőzésen lépett pályára az NB I.-ben, ezeken 7 gólt szerzett. A Palermo elleni Közép-európai kupameccseken mindkét mérkőzésen ott volt a kezdőben.

A népszerű "Pixi" átigazolása nem ment simán. Először az FTC-nek írt alá, de miután anyaegyesülete, a DVTK nem adta ki - a diósgyőriek a Csepelnek "szánták"... -, Újpesten jelentkezett, ahol természetesen örömmel fogadták. Itt vált érett, klasszis játékossá, nemcsak klubcsapata, hanem a válogatott egyik erősségévé is.
(Ocsovai Gábor et al.: Száz év lila-fehérben 1885-1985 (Budapest, 1985) 1. 1962, 9.)

Solymosi a Ferencvárosban szeretett volna játszani, de nem kapott rá engedélyt, a Csepel csapata volt az, akivel a vezetőség megegyezett. Oda viszont Pixi nem szeretett volna igazolni. Végül befutott az Újpest ajánlata is, így lett lila-fehér labdarúgó. Az Újpesti Dózsában több mint kétszáz alkalommal (232/64) játszott az élvonalban, háromszoros bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970/1971), kétszeres kupagyőztes (1969, 1970), VVK-döntős (1968/1969), KEK-elődöntős (1961/1962). A Dózsában szerzett harmadik bajnoki aranyérem megszerzése után közölték Pixivel, hogy nem tartanak rá igényt, így még egy évet egy másik Dózsában, a pécsiben játszott. Ott fejezte be sikerekkel teli pályafutását.

A válogatottban összesen 38 mérkőzésen 7 gólt szerzett. Számtalan B- és ifjúsági válogatott mérkőzés mellett ötszörös olimpiai válogatott, olimpiai bronzérmes. Az 1962-es chilei világbajnokságon tagja volt az ötödik helyen végzett
csapatnak. 1964-ben pedig Európa-bajnoki bronzérmet nyert.

1968 tavaszán Sós Károly középhátvédként tette be a csapatba a Szovjetunió elleni két Európa-bajnoki selejtezőn. A budapesti meccsen (2:0) nem is volt semmi baj, a visszavágón azonban nem elég, hogy a csapat csődöt mondott (0:3),
az ellenfél az ő öngóljával szerzett vezetést a 20. percben.
"Olyan érzés, hogy megdermed tőle az ember szíve, ha lehetne, eltűnne a világból. Pedig nem tehettem róla, erősen meglőtt labda volt, még át sem tudtam lépni... Mindenki látta, hogy inkább áldozat vagyok, mint tettes" - magyarázta.
A moszkvai volt az utolsó válogatottsága.
(Nemzeti Sport - Pixi, a diósgyőri gróf; 2016. június 23.)

Solymosi Ernő szerette szülővárosát, gyakran látogatott haza. Soha nem felejtette el, hogy honnan indult.
- Ha nosztalgiám van, vonatra ülök, és hazamegyek Miskolcra. Megkeresem a régi játékostársakat, barátokat, jól kibeszélgetjük magunkat, aztán indulás vissza Pestre. Az ötvenes évek végén a Hódi -Werner, Szigeti, Paulás - Török, Solymosi - Iván, Csányi, Kiss, Papp, Pál csapat nemcsak a pályán, de a magánéletben is együtt volt. Igazi jó közösség, amely ennek köszönhette azt, hogy ötödik tudott lenni a bajnokságban. A mai diósgyőri gárdát is ezért becsülöm. Nemcsak csapat, de közösség is.
(Képes Újság - Perecestől a megyeri útig; 1979. december 15.)

Búcsúmérkőzésére Diósgyőrött került sor, 1974. május 1-jén. 4500 néző látta utoljára játszani a népszerű Pixit, aki mindkét csapatban (DVTK és az Újpesti Dózsa) is pályára lépett. A látványos mérkőzés döntetlennel (3-3) ért véget. Ezen a találkozón búcsúzott az aktív játéktól Sikora Ferenc és Vass László is. Solymosi Ernő a civil életben szintén megállta a helyét, a Belügyminisztériumban a kormányőrség tisztjeként dolgozott. 2011. februárjában, 70 éves korában hunyt el.

(A nyitóképen a DVTK Honvéd ellen idegenben pontot szerző csapata 1959 tavaszán. Solymosi Pixi az álló sor jobb szélén látható.)

Névjegy

Név: Solymosi Ernő
Születési idő: 1940. június 21.
Születési hely: Diósgyőr
Halálozási idő: 2011.február 19.
Halálozási hely: Budapest

Sikerei
magyar válogatott: 38/7
magyar válogaott a DVTK-ból: 8/1

magyar bajnok: 1969, 1970, 1970/1971 (mind Újpesti Dózsa)
Magyar Kupa-győztes: 1969, 1970 (mind Újpesti Dózsa)
magyar bajnoki ezüstérmes: 1961/1962. 1967, 1968 (mind Újpesti Dózsa)

NB I.-es mérkőzés/gól: 324/72
NB I.-es mérkőzés/gól diósgyőri mezben: 48/7

Pályafutás
1971/1972 Pécsi Dózsa (NB I.) 28/1
1970/1971 Ú. Dózsa (NB I.) 10/2
1970 Ú. Dózsa (NB I.) 15/3
1969 Ú. Dózsa (NB I.) 30/8
1968 Ú. Dózsa (NB I.) 29/7
1967 Ú. Dózsa (NB I.) 24/4
1966 Ú. Dózsa (NB I.) 25/9
1965 Ú. Dózsa (NB I.) 23/7
1964 Ú. Dózsa (NB I.) 18/2
1963 Ú. Dózsa (NB I.) 8/3
1962/1963 Ú. Dózsa (NB I.) 24/6
1961/1962 Ú. Dózsa (NB I.) 26/13
1960/1961 DVTK (NB I.) 26/7
1959/1960 DVTK (NB I.) 26/0
1958/1959 DVTK (NB I.) 12/0

A sorozat korábbi részei