- Milyen érzés?
- Nagyon örülök a győzelemnek, mert három ezüst mellett a kupaarany még hiányzott a gyűjteményemből. De nem csak a siker, hanem annak a módja is örömteli. Hazai pályán, saját, fantasztikus közönségünk támogatásával, egy rendkívül erős csapat ellen sikerült elnyerni a Magyar Kupát. Kicsit olyan volt, Dávid és Góliát küzdelme, ahol mindent ki kellett adni magunkból és még annál is többet. Valódi hatodik játékosként ebben segített a közönségünk.
- Mivel sikerült győzni?
- A nagy döntőket mindig apróságok döntik el. A két csapat tökéletesen ismeri egymást, egy hónapja találkoztunk legutóbb a bajnokságban, ilyenkor jönnek azok az apróságok, amelyek végül döntőnek bizonyulnak.
- Úgy tűnt, ezúttal az utolsó cseppjéig kiélvezted a sikert. Milyen volt az ünneplés?
- Sokan azt mondják, hogy mindig milyen komoly vagyok, de ez csak a látszat. Boldog vagyok, hogy ilyen nagyszerű közönség előtt játszhatunk, minden alkalommal elmondom, hogy sikerünk egyik titka a szurkolótáborunk. Ezért ha hívnak, szívesen megyek oda hozzájuk. Persze mérkőzés közben én is mindent megteszek a sikerért, ezért tűnök komolynak, mert a játékra koncentrálok. Most ünnepelhetünk és fújhatunk egyet, de szombat este már el kell kezdeni a felkészülést a Basket Landes elleni Európa Kupa-mérkőzésre. De most még az öröm ideje van, köszönöm a DVTK-nak, és Miskolcnak ezt a nagyszerűen szervezett kupadöntőt, minden klappolt, bízom benne, hogy a többi csapat is úgy érezte, profi munkát végeztek a klub munkatársai.
- Hogy telik az este további része?
- Mindenekelőtt bemegyek az öltözőbe és gratulálok a csapatnak. Utána gyorsan átöltözök otthon, majd élvezem egy kicsit a miskolci éjszakát, a sok munka, videózás mellett úgyis nagyon ritkán adódik erre lehetőségem. De a mai nap különleges alkalom.
